A szebeni szalámi Európa tíz legjobbja között
Az angol nyelvű www.tasteatlas.com élelmiszeripari szakportál által felállított tízes toplistában három horvátországi szárazkolbászfajta is szerepel, amelyek még az Osztrák-Magyar Monarchia idején alakultak ki és váltak híressé. A nyugat-balkáni termékekkel szoros versenyben vezet a magyar gyártmányú Csabai kolbász és a Szegedi téliszalámi. Az előkelő tízes lista tagja a Nyugat-Európában népszerű Campania régióbeli Nápolyi és a Parma városához köthető olasz Felino szalámi. A török hústermékek királynője, a szárazon erjesztett Sucuk-kolbász szintén a lista tagja, amelyen két romániai termék is szerepel: a Szebeni szalámi és a Buzăuból származó Babic nyers szárított kolbász.
Az Európai Unió tagországaiban gyártott leghíresebb téliszalámikat és szárazkolbászokat oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel jegyezték be. Ez azt jelenti, hogy a gyártó cégnek szigorúan be kell tartania a receptet, illetve a gyártástechnológia megszabott előírásait.
Szebeni szalámit több húsipari nagyvállalat gyárt. A brandként nyilvántartott erdélyi szalámifajtát öt évvel ezelőtt meghozott kormányrendelet nyomán hat vállalat gyárthatja: a bákói Agricola, a Călăraș-on üzemelő Aldis, a német tőkével működő barcaföldvári H&E Reinert, a sinaiai Salsi, a nagyszebeni Scandia Románia és a bukaresti Cris-Tim.
De mi köze a szebeni szaláminak Nagyszebenhez?
A szebeni szalámi eredete nem köthető Nagyszebenhez csak olyan értelemben, hogy neve onnan származik, hogy a szebeni vámnál hozták be a Román Királyságból Erdélybe.
A Wikipédia szócikke szerint 1885-ben egy Filippo Dozzi nevű olasz Romániába emigrált, hogy kőművesként dolgozzon. Az északkelet-olaszországi származású (Frisanco) Filippo Dozzi feleségével a Piatra Arsă kőbánya közelébe, az egykori Poiana Țapului faluba költözött. Ezt megelőzően Budapesten tevékenykedett.
Foglalkozása mellett Dozzi kolbászrajongó is volt. Észrevette, hogy Sinaia időjárási viszonyai kedvezőek voltak a száraz kolbászok előállításához. 1910-ben úgy döntött, hogy vásárol egy épületet Sinaián, amely egy étteremnek, egy borospincének és egy szállodának adott helyet; itt alapította meg az Întreprinderea Individuală Filippo Dozzi (Filippo Dozzi egyéni vállalat) nevű cégét. Az általa gyártott szalámi hamarosan sikeres lett, és luxusterméknek számított. Dozzi salam de iarnă (téli szalámi) néven kezdte el árusítani kolbászát, amelyet az Osztrák–Magyar Monarchiába történő export során a "Nagyszebeni Vám" bélyegzővel láttak el. Így a termék szebeni szalámi néven vált ismertté. A téli szalámi elnevezést csak Romániában és Magyarországon használták, de a magyar téli szalámi különbözött a nagyszebeni szalámitól.
1943-ban bekövetkezett halála előtt Filippo Dozzi elárulta Antonio és Giuseppe nevű fiainak a szebeni szalámi receptjét. A fiúk a cég államosításáig folytatták apjuk munkáját.
Ugyanebben az időben, Josef Theil medgyesi téliszalámi-gyártó 1922-ben egy második gyárat nyitott Nagyszebenben "Theil & Co. AG Salami und Selchwarenfabrik" néven, és „Veritabilul Salam de Sibiu" (Az igazi nagyszebeni szalámi) néven kezdte el egy szalámifajta gyártását.
1948–1954 között a kommunista kormány államosította mindkét céget.1963-ban a nagyszebeni gyár (amely a medgyesi gyáránál állította elő a szebeni szalámit) bejegyezte a Salam de Sibiu védjegyet.
A szalámik európai tízes toplistája itt tekinthető meg: https://www.tasteatlas.com/best-rated-sausages-and-salamis-in-the-world
