A XVIII. században, miután a Habsburgok megszerezték Erdélyt, nyomban megindult az ellenreformáció. Az osztrák seregekkel együtt jöttek be a hittérítők is, akik főként jezsuita szerzetesek voltak. A jezsuiták a város főterén építtették meg neobarokk stílusú katolikus templomukat, ami a Szentháromság tiszteletére készült el 1733-ban. Az itt élő katolikus németek, magyarok és románok bőkezűen támogatták Isten házának építését, s azóta is a miséket eme három nyelven tartják. A benne található üvegablakokat Ligeti Sándor iparművész álmodta meg, melyet 1901-ben készített el. Az eklektika jegyében festette meg Szent László, Szent István, Szent Erzsébet, Szent György, Keresztelő Szent János alakját.

Egyesek szerint még 1918-ba, mások szerint az 1980-as években a Szent László fején látható Szent Koronát, és a magyarság többezer éves jelképét, az Árpádsávos címert eltakarták a képről. Hosszú időnek kellett eltelne ahhoz, hogy a sötét takarás lekerüljön a lovagkirályról. 2016-ban restaurálták a felbecsülhetetlen értékű műalkotást, azóta ismét láthatóak emblematikus szimbólumai.

A szerzetesek a város főterén állították fel Nepomuki Szent János szobrát, melyet, mivel a város evangélikus többségű polgárai nem nézték jó szemmel, áthelyeztek a város Vízaknai-kapujának közelébe. 1734-ben, miután a várkapu összedőlt, a szobrot visszavitték a Nagypiac nyugati részére, ahol több mint 200 évig állt. Sajnos a kommunizmus évtizedei nem kímélték a műemléket. A Nepomuki SzentJános-szobrot 1945-ben lehúzták talpazatával együtt, majd később a Brukenthal Múzeumban helyezték el. A diktatúraalkonyán, a templom plébánosa megvette az alkotást, majd a hátsó udvarba szállíttatta. A később restaurált szobor itt áll teljes pompájában ma is.

Képek:

  1. A főtér 1916-ban https://kepeslapok.wordpress.com/
  2. A feketével lefestett Szent László-alak
  3. Nepomuki Szent János szobra ma, a plébánia udvarán